Vácrátót Beton Flow

1. versszak
Vácrátót city, porzik a zúzott kő,
Öt mérnök a terepen, dik, ez a fő!
Nem kell a duma, hogy „miért kanyarog?”,
A tervek pacekok, feszülnek már a szalagok?
Izzad a homlok, a gép lassan fordul,
De a lakossági fórumon mindenki mordul.
Mérőszalag, lézer, a matek az stimmel,
Miért vitatkozol itt öt profi filmmel?
Ez nem LEGO, tesa, itt tonnák mozognak,
A mérnökök fullon a célra nyomulnak!


„Hé, Béla bá! Ne told már a vakert,
Hogy a kapud előtt a markoló mit kevert!
Azt hiszed, a vízelvezetés csak úgy van?
Nyugi van, tata, ez nem a kocsma, ez úgymond
Mérnöki csoda, szóval hess innen haza,
Mert rád borítom a betont, és az lesz a laza!”

2. versszak
Folyik a bitumen, 120 fok a lábam alatt,
De Marika néni kérdése megint itt ragadt.
Hogy „hova lesz az árok?” meg „zajos a henger”,
Esküszöm, tesó, ez egy emberi tenger.
Mi látjuk a jövőt, az aszfalt sima,
De nektek a fejlődés mindig csak hiba.
Az ötös fogat, mi nem adjuk fel soha,
Hiába néztek ránk úgy, mint a mostoha.
Ez infrastruktúra, baby, nem játék,
Ha kész leszünk, ez lesz a legnagyobb ajándék!


„Jön a Sanyi a sarkon, hogy ’szűk lesz a sáv’,
Hogy nem fér el a traktor, mi ez a máv?
Figyelj ide, Sanyi! A szabvány az szabvány,
Nem a te Suzuki Swiftedhez mértük, te patkány!
Szélesebb lesz, mint a látóköröd, hidd el,
Úgyhogy ne fárassz minket ezzel a viccel!”

3. versszak
Végül majd rájöttök, hogy ez a sztráda kincs,
Ilyen burkolat az egész megyében sincs!
Adja a ívet, a kopóréteg fullos,
Az öt mérnök neve a szakmában súlyos.
Nem kamuzunk, báttya, mi építünk hidat,
Még ha a fél falu ránk is kiabált.
Veretjük a munkát, hétfőtől szombat,
Ha nem tetszik, tesó, nyomjál egy gombot!
Mi maradunk, amíg az út el nem készül,
Vácrátót térképe végre megszépül.


„Kati néni! A muskátli marad a helyén!
Ne álljon elénk azzal a durcás fején.
Nem mi tehetünk róla, hogy a macskája süket,
De ha nem lép arrébb, a hengerem üget!
A legjobb döntés volt ránk bízni a melót,
Most mindenki csendben, mi hozzuk a jót! Prrra!”