Text
Yeah… múltam árnyék, de már nem tart vissza.
Ez az én hangom, a túlélés himnusza.
[1. vers]
Ócska gyerekkor, pofonok, törött áll,
Légpuska, kihasználás, de felállok, az a szabály.
Fájdalom tanított, harag lett erő,
Minden ütés csak megerősít, most már tudom, ki vagyok én.
Nem felejtek, de a bosszú nem az én utam,
A sors fizet helyettem, hidd el, nem marad halott az áram.
A gyerekem mosolya a pajzsom, az erőm,
Senki nem nyúl hozzá, ez az én törvényem, hidd el, ez örök.
[Refrén]
Visszakapod mind, amit tettél,
Az élet könyve igazságot ír minden sorba, hidd el.
Álmaim erősek, a gyerekem védett,
Fájdalmam tüzén át született a legkeményebb énem.
[2. vers]
Túléltem a poklot, most én írom a szabályt,
Minden árnyék mögött fény, minden haragból okosság.
Nem kell fegyver, csak szív és elszánt akarat,
Múltam láncait ledobtam, most szabad vagyok, és kész a harc.
Figyelj: minden rossz visszajön, a sors kiegyenlít,
De én erős vagyok, a gyerekem miatt minden nap küzdök.
Ez nem fenyegetés, ez a túlélés dalom,
Az élet fizet, és én állok, senki nem törhet le, soha már nem!
[Refrén]
Visszakapod mind, amit tettél,
Az élet könyve igazságot ír minden sorba, hidd el.
Álmaim erősek, a gyerekem védett,
Fájdalmam tüzén át született a legkeményebb énem.
[Outro]
Ez a hangom, ez a harcom, ez az én történetem.
A múlt árnyékát ledobtam, most már csak fény van előttem.