Csak Hétfö nelenne

Vasárnap este csendje, bágyadt fény,
Az ágy ölel, s álom vár rám még,
De tudom, messze jár az éj,
A naptár lapján más világ él.
​Hétfő, néma szó, mint éles kés,
Elvágja a nyugalmat, a pihenést.
Lábam alól a puha szőnyeg tűnik,
Mert a kötelesség most hív, és űz.
​A takaró még fogva tartana,
A párna hív, hogy: maradj ma!
De a vekker szúrós hangon szól,
A munka már a kapuban áll.
​Fáradt sóhaj száll a hideg légbe,
Újra kezdődik, nincs menekvés.
A kávé keserűn ébreszt,
A cipő nyikorogva lépést tesz.
​Még egy perc álom...
​Még egy szunnyadás...
​De a világ vár, indulni muszáj!
​Indulok hát, fejben a zaj, a lárma,
De a hétfő nem tart örökké, bárcsak!
A délután hoz majd enyhülést,
És az ágy újra vár a végén.
​Kitartás! A hétnek is lesz vége,
És a következő vasárnap élménye
Már holnap is egy lépéssel közelebb,
Csak ezt a napot kibírni kell!