Fények a Dunán

1. versszak:
Hó hull a városra, fázik a tér,
Csillag az égen, az éj menedék.
Léptem a hídon, a szél nevet rám,
Fények a vízben, te jutsz eszembe már.
Refrén:
Fények a Dunán, álmaink úsznak tovább,
A tél ölel, de a szívem még vár rád.
Budapest álma, ezüstben ragyog,
Karácsony éjjel, veled maradok.
2. versszak:
Forralt bor illat, a téren a fény,
Szívembe éget a régi remény.
Nevettél akkor, a hangod zenélt,
Most is hallom, ahogy hozzám beszélt.
Refrén:
Fények a Dunán, álmaink úsznak tovább,
A tél ölel, de a szívem még vár rád.
Budapest álma, ezüstben ragyog,
Karácsony éjjel, veled maradok.
3. versszak:
A híd alatt csendben folyik az idő,
Minden emlék egy halk köszönő.
Ha egyszer újra rám találsz, talán,
Két szív tükröz majd a Dunán.
Záró refrén (lágyabb, finom lezárás):
Fények a Dunán, álmaink úsznak tovább,
A tél ölel, de a szívem még vár rád.
Budapest álma, csillag ragyog,
Karácsony benned — én ott maradok.