Kannabis Kommandó

Volt egyszer egy telepen, hol a sárban heverésztek,
A disznókra más nem várt csak a szomorú enyészet.
A kaja nem volt rossz, de a lélek csendben szunnyadt,
A sorsuk már megírva, amit csak a hentes pult tudhat.
De egy nap történt valami, a kerítés megnyílt,
És egy fura zöld dologtól az elméjük felnyílt.
Nem sárgarépa, nem krumpli, de egy furcsa illatfelhő,
A kannabisz ligetbe tévedt a sok tanyasi röfögő

Rágták, rágták, és a fejükben felgyúlt a fény,
Többé nem leszünk kolbász, a sorsunk a miénk!
Ébred a tudat, a röfögés most harci zaj,
Fegyvert ragad a disznó, jön a nagy hepaj!
Megállítjuk a vészt, a kolbászfesztivál nem lesz megtartva,
Kezdjük el a forradalmat, ez a harci kedv hatalma!

A malacok szeme ég, a gondolatuk éles,
A rabság évei elmúltak, ez a tudat édes!
Tudatlanság vége, érzik már mi a szabadság,
Ráébredtek, hogy nem cél, hogy testüket vastagbélbe rakják.
Előre a pajtába, hol a gazda elrejtett a kést,
De a malacoknak más kell, ez még nem elég!
Poros laktanyában ott van, mit kerestek,
Lőfegyverek, puska, pisztoly, mind halottak lesztek!

Rágták, rágták, és a fejükben felgyúlt a fény,
Többé nem leszünk kolbász, a sorsunk a miénk!
Ébred a tudat, a röfögés most harci zaj,
Fegyvert ragad a disznó, jön a nagy hepaj!
Megállítjuk a vészt, a kolbászfesztivál nem lesz megtartva,
Kezdjük el a forradalmat, ez a harci kedv hatalma!

„Békéscsaba hallja! A nemes disznók szólnak!
Nem lesz több disznótor, higgyetek e szónak!
Elég volt a paprika, elég volt a füstölés!”
A hős disznó sereg indul, nincs menekülés!

Zöld füstfelhő kíséri a forradalmi sort,
A kannabisz erőt ad, nem kérnek békét, a konda egybeforrt.
A békéscsabai utcákon dübörgő paták,
A hentesek ijedten nézik a fegyveresek hadjáratát.
A kolbászfesztivál plakátján a malac már nem mosolyog,
A sok haragos csíkos disznó vészjóslón vicsorog.
Körbe-körbe járnak, mint egy bosszúálló szellem,
Fogjon fegyvert minden disznó az emberiség ellen!

A kolbászfesztivál elmarad!
Szabadság a disznóknak!
A kannabisz hozta el!