Faddi Zoltán és Lívia

[Verse]
Faddi Zoltán, az utca királya,
Szívében acél, kezében parázs szikrája.
Ezüst lánc lóg, súlya a hatalom,
Lábnyomában por, a világ az asztalon.

Lívia mellett, csillag az égen,
Ketten a sötétben, fényként égnek.
Csókjuk vadabb, mint egy viharos éj,
Ketten együtt: bűn és remény.

[Chorus]
Faddi Zoltán, a legnagyobb gengszter,
Lívia szívében a legszebb szerelmes vers.
Az utca zúg, de a szívük tiszta,
A világ elleneik, de ők ketten biztosak.

[Verse 2]
Faddi szeme szúr, mint a penge éle,
Lépte nyomán nincsen béke.
Lívia hangja, lágy, mint a szél,
De ha kell, harcos, ő sosem fél.

Arany és vér, ez az életük szava,
Küzdelem a nap, de az éj a szava.
A szívük gyors, mint a pesti éjjel,
De mindig egymásért, ez az igazi érvel.

[Chorus]
Faddi Zoltán, a legnagyobb gengszter,
Lívia szívében a legszebb szerelmes vers.
Az utca zúg, de a szívük tiszta,
A világ elleneik, de ők ketten biztosak.