ötödik

1. versszak:
Hangzavar reggel nyolckor,
Táskák repülnek a pad alá.
Bendegúz üti a padot,
A tanár csak sóhajt: „Na ne ma, fiúkám!”

Eltörik a kréta, megint új kell,
A tábla már csupa vonal és jel.
Fejfájás jön, de nem baj,
Mert játékórán mindenki boldog már!

Refrén:
Huszonhét fő, és az osztály összetart,
Az ötödik osztály a Karancsot is megmászná.
Tesi óra a legjobb, mindenki szereti,
A felső tagozat így indul – csak nevetni lehet itt!
Történelem órán teadélután,
Focimeccs után jön a tanár: „Ez már katasztrófa, ám!”
De mi csak mondjuk: „Kezdődik az élet!”
Ötödikben minden perc egy új regény lett!

2. versszak:
Szendvicsek, nevetés, titkos jegyzet,
A padban írt üzenet is eltévedhet.
Bendegúz már megint csatát vív,
Egy vonalzóval, ami „véletlen” kicsit kicsorbult itt.

Füzetben rajz, de matek lenne,
A tanár csak néz – „Ez egy másik fejezet lenne.”
Mégis, valahogy minden megy,
Mert együtt vagyunk – és ez a lényeg!

Refrén ismét:
Huszonhét fő, és az osztály összetart,
Az ötödik osztály a Karancsot is megmászná.
Tesi óra a legjobb, mindenki szereti,
A felső tagozat így indul – csak nevetni lehet itt!
Történelem órán teadélután,
Focimeccs után jön a tanár: „Ez már katasztrófa, ám!”
De mi csak mondjuk: „Kezdődik az élet!”
Ötödikben minden perc egy új regény lett!

Bridge:
Lehet, hogy néha túl nagy a zaj,
De szívünkben ott a sok apró csoda,
A nevetés, a foci, a krétaporos álom,
Mi vagyunk az ötödik, itt van a világunk!

Záró refrén:
Huszonhét fő, és az osztály összetart,
Az ötödik osztály a Karancsot is megmászná.
Tesi óra a legjobb, mindenki szereti,
A felső tagozat így indul – mi szeretjük így!
Bár néha eltörik a kréta,
És fejfájást kap a tanár néha,
De mi tudjuk: ez az igazi sztori –
A mi osztályunk, a legnagyobb glory!