Ha írhatnám neked

Ha írhatnám neked

Ha tudnék verset írni,
mit is írhatnék neked,
hisz amit szívből írnék,
azt most nem lehet,

rímekbe, hogy szedjem,
hogy a lenyugvó Nap újra lángol,
és tudom, ez a tűz
nem múlik el magától,

csak bizonytalan kusza sorok,
de benne megbújva én vagyok,
félve, hogy éjszaka a fekete égen,
mind rajtam nevetnek a csillagok,

félve, hogy a lélek bilincsbe szorulva
már nem tud repülni,
és testem végtelen magányában
fog örökre elmerülni,

már annyit csalódtam,
annyiszor ragadtam sárba,
de nem segített senki,
hiába könyörögtem térden állva,

hiába nappal, hiába éjjel,
ha a fény nem jut el a sötétbe,
ahol félek attól, hogy igen,
de attól is, hogy soha többet,

Ha tudnék verset írni,
mit is írhatnék neked,
hisz amit szívből írnék,
tudom, hogy nem lehet.