Kislány, aki angyallá változott

Kislány, aki angyallá változott

Ülök a játszótéren, emlékek rohannak felém,
egy kislány szaladt arra éppen,
a nap sugara megcsillant huncut szemén.

Nemrég még itt játszott velem,
hintázott, labdázott nevetve,
még szőke hajába belekapott a nyári szél.

Csak hatéves volt,
éppen, hogy elkezdődött az élete,
és lásd, a sors mily kegyetlen,
kicsi testét gyilkos kór támadta meg.

Izmai lassan elsorvadtak,
többé már nem játszik velem,
az orvosok azt mondták, menthetetlen.

Csak feküdt, babáját magához ölelte,
a huncut fény ott ragyogott szemén,
még elmosolyodott, ha anyja jött felé,
és vigasztalón mondta: ne sírj anya.

Ha majd fenn leszek az égben, angyalok között,
ott játszhatok? szaladhatok? labdázhatok?
Ha majd nagy angyal leszek
visszajöhetek hozzátok?

De egy napa kis szíve megállt,
lelke a menybe szállt,
babája lassan a földre hullva
még egyszer felsírt halkan.

Huncut szemében már nem lángol fény,
kialudt a kis mécses,
elment és angyallá változott.
Fent játszik már az égi játszótéren.