Négy év...

Béb, négy éve kezdődött, emlékszem még jól, szívből kerested de én rosszkor jöttem– mégis akkor jó volt, láttam, ahogy rám néztél, bennünk ébredezett vágy, de a csend köztünk ott maradt, mégis reményt adott át. Akkor is, ha tudtam: nem vagy szerelmes, csak keresed tovább. De nem adtam fel, fogtam a kezed, melletted álltam, Béb, minden percben veled. És lassan hittük, hogy lesz közös világ, hol a jó és a rossz is együtt halad majd tovább. Volt jó, volt rossz, mégis kitartotunk, a viharban is egymásba kapaszkodtunk. Én ott voltam, mikor benned nem volt láng, mégis szerettelek – de tudom hogy nem csak ez volt a hibám, de ma is számíthatsz rám. Verze 3 Az utóbbi időben szétestünk belül, túl sok volt a harc, és a szív elcsendesül. Tudjuk hogy mit vállaltunk mégis bele vágtunk de most fáj minden szó ÉS ahogy néztél rám, De most más is közénk áll széttépi kettőnk közös láncát. Volt jó, volt rossz, mégis kitartottunk, a viharban is egymásba kapaszkodtunk. Én ott voltam, mikor benned nem volt láng, mégis szerettelek – tudom hogy nem csak ez volt hibám, de ma is számíthatsz rám Híd Most két út között állsz, nem tudod, ki legyek, az emlékedben mi ketten vagy valaki más melletted aki soha nem én leszek hiába keresel De négy év története nem múlhat el így, a szívem csak annyit kér: igazán kettőnkre tekints. Volt jó, volt rossz, mégis kitartottunk, sírva, nevetve egymásért harcoltunk. Ha most el is engedsz, egyet tudj örökre: én szívből szerettelek – akkor is, ha te soha nem szerettél úgy engem.