A lehulló bilincsek órája Eljött Repíti végre a tűz Szabadon szálló pernye A vére Keringve minden gondot elűz Jeges otthona olvadni készül Sarki ruháját Letépi láz És a ház már Királyi vár lett Rideg lakója Magához enged Ajtaja nyitva van Hagyva neked Száguldó motorral Szeli az útját Hajában elnyűtt Fogaskerék Zsákjából kopott Cipőit szórja Mielőtt megáll Behunyja szemét Képlékeny iszapban Viszontlát téged Körülvesz benne sok Kúszó gyökér Húznak és vonnak Gépszerű lények Mosolyogsz Ároknak partjára Nyugodni tér Az ébredés húzza fel Űrbéli tájra Hova a földi fák Áttelepültek Szavaknak erdeje Tárja a karját Elindul Tüzet rakni Neked
Lángolva égett, majd pernyeként hullt le a légből Az égből egy meteor zuhant le rá Azóta számolja ujjai percét Motorján babrálva szakad az ág Fák kelyhéből issza az elmét Kelmét nem talál Mit teríthetne rád Pucéran hagy meg az útszéli sárnak Várnak a vén manók hát Tüze még nem hunyt Fut parazsával Kergül és birkul Elég elég A végén felszed Tisztogat Kéred Véredet csókolja Még