Anyám születés napjára! Levél.

Drága édesanyám szívemből imádlak, minden pillanatban csodállak és áldlak.
Mai jeles napon kezeid csókolom, hiszen máskor nincs rá se mód se alkalom.
Megköszönöm Néked azt, hogy felneveltél, bármilyen rossz voltam akkor is szerettél.
Oly sokszor koplaltál, hogy tudj ennem adni és még is el kellet otthonról szakadni.
Úgy sajog a szívem, hogy nem vagy mellettem, azóta az ég is borúsabb felettem.
Hisz Te vagy mindenem, ki annyit szenvedtél, de engem a széltől is óvtál, féltettél.
Vert a sors az apám és ki volt melletted? Csak maga az Isten, ki ott van feletted.
Sokszor felriadok éjszaka álmomban, hisz a rossz emlékkép itt fészkel agyamban.

Bocsájtsd meg nekem, hogy távol élek tőled, de igyekszem mindig hírt kapni felőled.
Egy nap sem telik el, hogy rád ne gondolnék, betegséged miatt, hogy ne szomorkodnék.

Mezítláb rohanok térdig érő hóban, hogy a szomszéd hívjon rendőrt azonnyomban.
Sohasem feledem, Te hősként kibírtad és nem panaszkodtál, magad ki sem sírtad.
Nincs a földön még egy ilyen drága szülő, kinek a sok gondtól már haja őszülő.
Most én azt kívánom: a múlt ne kisértsen! Gyógyulj meg! Élj soká! az Isten segítsen!
Sok örömöd teljék rossz gyerekeidben, könnyet sose lásson senki a szemedben.
Étel-ital legyen bőven roskadásig, ne keljen dolgoznod többé a rogyásig.
Boldog légy, a bánat sose keserítsen, a bú hatalmába sohase kerítsen.
Amit Te kívánnál, az valóra váljék a fejedre az Isten áldása szálljék.

Bocsájtsd meg nekem, hogy távol élek tőled, de igyekszem mindig hírt kapni felőled.
Egy nap sem telik el, hogy rád ne gondolnék, betegséged miatt, hogy ne szomorkodnék.