Csak tizenhat voltam, mikor megismertelek. A körúton futottál s én figyeltelek. Reggelente alig vártam, hogy meglássalak. Nagyon készültem rá, hogy megszólíthassalak. Végre eljött az a nap is mikor sikerült. Hosszú tartózkodásomon Ő jókat derült.
Megtört a jég, bevallottam, hogy megszerettem. Végre mindig együtt lógunk, hogy ha tehetem.
Ő is szeret ezt ragyogó szeme sugallja. Karjaimban a szíve is ezt zakatolja. Én vagyok a világ legboldogabb embere. Nem akarok mással lenni, mindig csak vele. Tudom jól, hogy a szerelmünk a sirig kitart. Ennél szebb, boldogabb jövőt sohasem akart.
Megtört a jég, bevallottam, hogy megszerettem. Végre mindig együtt lógunk, hogy ha tehetem.
Jó egy évig együtt jártunk, megkértem kezét. Igent mondott, mert szerinte elvettem eszét. Megesküdtünk, újabb egy év megjött a gyerek. nála szebb mosolygós kislányt még nem ismerek. Beteljesült merész álmunk, boldogok vagyunk. Énekeljük hát el együtt ezt a kis dalunk.
Megtört a jég, bevallottam, hogy megszerettem. Végre mindig együtt lógunk, hogy ha tehetem.