Dolce - Tévhit

Te vagy az a lány akiért élt még bennem a remény, aztán amit nagyonis megbántam hogy Te meg én, egymás kezét fogva sétáltunk az utcán, de párkapcsolat szempontjából nagyon is megbuktál,
Szívből mondtam neked mindig hogy imádlak,
De az álarc le hullot az énedet kitártad,
Naív voltam mert nem hittem a spanoknak,
Hogy a hátam mögött más csávók összevissza pakoltak,
Kifakult fényképek és elszálltak az emlékek,
Pedig azon voltam hogy a kezedet megkérjem,
Mindent elrontottál és fájó de most búcsúzom,
A csalódások tengerén muszáj megint túlúsznom,
Majd egyszer idővel már rajtad is túl leszek,
Hisz nem lehet örök az hogy miattad egy túsz legyek,
A rózsaszín ködből lett egy fekete felhő, voltál  régen tetszetős de mára már nem tetsző..

Megint mindent megteszek kettőnkért hogy felejtsek, a tervek és a célok engem más irányba tereltek, ha meglátjuk egymást csak elfordítom a fejem, a személyedet pedig többé már nem keresem, a fejemben a gondolatok összevissza cikáznak, most érezhetem magamat igazán csak vidámnak, minden ami köztünk volt azt fájdalomnak soroltam, elestem azt felkeltem és magamat leporoltam..

Lavsztorival kezdődött de rémálom lett belőle,
A zene ami megmentett ettől kaptam erőre,
Boldogság meg szerelem ez volt a nagy tévhit,
Mikor megtudtam hogy átbasztad a fejemet végig, pedig terveztem a jövőt a gyereket meg egyebek, de rájöttem te nem az a nő vagy akit keresek, csak egymásután futottam a fölösleges köröket, azért hogy az életedbe keltsem sok örömet, tűzrőlpattant menyecske rád ez a szó nem való, nappal még csak barát vagy de estére már baszható, bele rángattad a szívemet egy csapdába, de kiszabadult a neved már nincs benne a naptárban, én vagyok a vadbarom te meg szőke vagy a világra, jobb is hogy távoztál bele foglalom egy imába, nem is értem miért csak koptatom a lapot, de az élettől majd te is megkapod az adagod,

Megint mindent megteszek kettőnkért hogy felejtsek, a tervek és a célok engem más irányba tereltek, ha meglátjuk egymást csak elfordítom a fejem, a személyedet pedig többé már nem keresem, a fejemben a gondolatok összevissza cikáznak, most érezhetem magamat igazán csak vidámnak, minden ami köztünk volt azt fájdalomnak soroltam, elestem azt felkeltem és magamat leporoltam..