Text
[Verse]
Szavak szikráznak, mint az éjszakai égbolt,
Álmok szőtte háló, de a valóság szétholt.
A beton dzsungel szava, itt a szív dobban,
Csak a ritmus marad, mikor minden robban.
Füst száll az utcákon, csendben siklik,
Lábnyomok a porban, ahogy az idő kicsiklik.
A múlt árnyai táncolnak a falakon,
De a jövő színei mindig rajtam maradnak.
[Chorus]
Ez az élet folyója, sodródj vele,
Minden hullám egy emlék, vidd el te is tele.
Néha mély, néha sekély, de úszni kell,
Ez az én történetem, és nem adom fel.
[Verse 2]
Szövegem penge, ami átvág az éjjen,
Minden szó egy lépés, amit teszek a fényben.
Álmokból várat építek, kőkemény alap,
De a csúcsra érni nem lehet csak alább.
A kanyargós úton, ahol a szél fütyül,
A sorsom térképe az, amit a szív betűz.
Kérdések és válaszok, mind ott van bent,
De a mikrofonban élek, ez az én szentem.
[Chorus]
Ez az élet folyója, sodródj vele,
Minden hullám egy emlék, vidd el te is tele.
Néha mély, néha sekély, de úszni kell,
Ez az én történetem, és nem adom fel.
Musikstyle
hip-hop, rap, szaggatott szintetizátorok, mély basszus, kemény dobok