Lélekbúcsú

Csend ül a tájon, egy sóhaj száll,
Búcsút int a fény, ahogy éjre vár.
Kezed már nem foghatom,
de szíved bennünk él tovább.

Indulj hát, békével menj,
szél karol át, fénysugár kísér.
Nem vagy már itt, de mindenhol élsz,
emléked örök, szívünkben ég.

Voltál az árnyban fényes jel,
mosolyodban csendes türelem.
Most az ég hív – s mi elengedünk,
de könnyeinkben ott vagy velünk.

Indulj hát, békével menj,
szél karol át, fénysugár kísér.
Nem vagy már itt, de mindenhol élsz,
emléked örök, szívünkben ég.

Egy szál virág, egy halk ima,
az idő most némán hajol.
De ahol te jársz, ott csillag ragyog,
s mi szívünk mélyén őrizzük arcod.

Indulj hát, békével menj,
angyal vigyen, fény legyen a csend.
Nem vagy már itt, de mindenhol élsz,
a lélek nem hal – csak hazatér.