Duna és Börzsöny1

Három iskola,
Három iskola
Móra, Ady, Bedő, ujjra együtt
Kenunk siklik, a Duna hullámain,
Közös kaland kezdődik, a csodás nyári tájon.
.


De jó volt együtt, szép volt a nyár,
Szívünkben őrizzük, mit elhozott már.
Dunakanyar mesél, Börzsöny hívogat,
Ez a közös emlék, örökre velünk marad.


Kenuban ülve, kezünkbe evező ,
A nagy Duna velünk halad. Húzd -húzd
Barátkoztunk csendben, a part is figyel,
Visegrád vára szemben, ősöreg királyok szelleme kísért.


A Börzsöny erdeje, hívott, várt ránk,
Ösvényein jártunk a bércek ormán.
Öreg bányák titka elénk tárult,
A kisvasút zötyögve, vitt minket egyre távolabb.
Patak csörgedezet, hűs szellő simogatott,
És a zöld lombok közt hallattuk a hegyek sóhaját.


De jó volt együtt, szép volt a nyár,
Szívünkben őrizzük, mit elhozott már.
Dunakanyar mesél, Börzsöny hívogat,
Ez a közös emlék, szívünkben ragyog.


Tábortűz melege, fénylő parázs,
Közös ének száll, mint egy varázs.
Visegrád vára bólint fenn a hegyen,
útnak engedett palackpostáink is révbe értek.


De jó volt együtt, el nem feledjük,
A Duna suttogja, Börzsöny felel rá:
Emlékünk éljen, ragyogjon tovább,
Ez a közös kaland, a szívünkben vár.