BÚZAMEZŐK

Hol állsz, a búzaföld csodát terem,
Ha szárba szökken, életet varázsol,
S a telt kalásza ringatózva táncol,
Epedve várja égi cseppeket.

Pipacs virágja nézeget fel égre,
A közelben mennyi kedves vadvirág.
Mező csodája színes, tarka színvilág,
Menj tovább, ha vágysz ezernyi szépre.

Pipacsvirág színében láng lobog,
Virágos rét, mint a legszebb álom.
Elragad teremtés csodája, ha látod,
A messzeségben kék ég ott ragyog.

Idő, a nagy lovas röpít tovább,
Találja ott a sárguló kalászt,
A szemcse benne szép arany talán,
Az útra kész, keresse otthonát.

S a csöppnyi élet, mit cipel magán,
Jövő reménye ember asztalán.