A FÉNYED

Eltűnt szemedből a szivárvány,
nem virít nékem csodás fénye,.
a színek rég aludni tértek,
cipelem most a szép hiányát.

A fénysugarak ma is élnek,
kísértek végig végtelenbe,
utaztak száz veszélyben veled,
csillagok ösvényén az égbe.

Az életünk elvitted túlra,
az emlékek élnek szívemben,
parázsként mind, rég ott pihenget,
éltető tüzét te kelted újra.

A múlt maradt örökre mámoros,
lángja festi újra képeket,
nincs a világon művészecset,
ki festene ehhez hasonlót.