Motoron

Motoromra felpattanok,
Mert az utca szülötte vagyok,
Szabadságot akarok,
S a vasárnapi esőben elhajtok.
Unalmas lenne magányosan utazni,
Szomorú lenne egyedül motorozni,
Egyes-egyedül a szabadságot élvezni,
Hát most barátokat indulok szerezni!
Tankolni megálltam,
Bőrkabátom szögre akasztottam,
S egy sör mellett az esőt bámultam.
Ó, milyen jó, hogy megálltam!
Egy lány mellém odaült s kérdezte:
"Barátot keresel?" Biztos ő is azt érezte:
Barátok nélkül unalmas lenne az élete.
Hogy a barátja legyek, megengedte.
Azóta, ha ülök a motoromon,
És falom a kilométereket szabadon,
Többé nem vagyok egyedül a világon.
Mert ezt tudom, a szívem mindig erős az úton.
Majd ha egyszer motorom hátrahagyom,
Örökre becsukom ajtóm, ablakom,
S bőrkabátom végleg szögre akasztom,
Akkor is lesz, aki azt mondja: "egyedül őt sosem hagyom!"