Miért a bú, miért a kín, mi ez? Miért a jaj, miért szakadt belőlem, Talán a lét, mely elfutott előlem? Az árva csend fülembe cseng, zizeg. Talán a könnyek is görögve hullnak, Talán a szív keserve sírja azt. Talán szeret, dalolja még a dalt, A rejtekében az megélte múltat. A fájdalom, mi énemet szorítja, Kihűlt az ágy, a dér, s a tél a társ. Szerettem én tavasznak illatát, De jégvirág, mi ágyamat borítja. ...tavaszra vágyom, oly nagyon melegre, ...találni újra régi Kedvesemre.