Sötét árnyék a falon, félelem a szívben, Ártatlanul elítélve, a szabadságért sóvárogva. Börtönfalak között múlik az idő, Egyetlen vágyam, hogy újra szabad lehetnék. ÁVH, a félelem szimbóluma, Egy korszak, melyet soha nem felejtünk el. De az emberi szellem nem törhető meg, A szabadságért mindig harcolni fogunk. Emlékezzünk az áldozatokra, Akik életüket adták a szabadságért. Legyenek ők a példaképünk, Hogy a jövő más legyen. ÁVH, a félelem szimbóluma, Egy korszak, melyet soha nem felejtünk el. De az emberi szellem nem törhető meg, A szabadságért mindig harcolni fogunk.