Text
Hatvan év, de mintha tegnap lett volna, Eleki iskolánk régi falai között, Három osztály diákjai újra együtt, A múlt dallama ma is bennünk zengett. Úttörő táborok, a nyár tábortüze, Meseoperett, tornavizsga izgalma. Tanárok lelke, álmaik bennünk élnek, Ők is itt vannak most, szívünk mélyén énekelnek.
Jó újra együtt lenni, emlékezni mindarra, Azokra, akik köztünk voltak, most is élnek szavakban. Sokan már nincsenek velünk, de itt maradtak bennünk, Szívünkben örökké ott lesznek, soha el nem tűnnek. Emlékezünk rájuk ma, csendben, szeretettel, Hatvan év távolából is itt vannak örökre.
Minden mosoly és minden könny visszatér, A régi barátok hangja még ma is bennünk él. Az iskolaévek, a lelkes tanárok szavai, A tornateremben nevetésünk messze száll. Az év végi tornavizsgák büszkesége, Úttörő táborok, az esti mesék fénye. Minden perc, amit együtt töltöttünk, Ma hatvan év után is újra nevetünk.
Jó újra együtt lenni, emlékezni mindarra, Azokra, akik köztünk voltak, most is élnek szavakban. Sokan már nincsenek velünk, de itt maradtak bennünk, Szívünkben örökké ott lesznek, soha el nem tűnnek. Emlékezünk rájuk ma, csendben, szeretettel, Hatvan év távolából is itt vannak örökre.
Az idő elszállt, de a szívünk nem feled, Eleki iskolánk, a közös múltunk vezet. A tanárok hite, az együtt töltött évek, Három osztály álma ma újra összeérnek.
Jó újra együtt lenni, nevetni és emlékezni, Azokkal, akik itt vannak, és akiket nem feledünk. Hatvan év múlt el, de a lelkünk összekapcsol, Együtt nézünk a múltba, és emeljük fel poharunk.