Abadonna dala II

[Verse1]
Elvakított a fény,
Aztán sötét borult reám,
Néma lettem, mégis,
Igazat szól a szám.
[Verse2]
Fekete minden,
Halálos csend honol,
Négy lovas az égből,
Ők a Földre szállt pokol.
[Verse3]
Eső hull a porba,
Fény csillantja habjait.
Ázott tekercs a sárban,
Csak a szél olvassa lapjait.
[Verse4]
Elloptam a trónról
Az égi koronát.
Száguldok a fénnyel,
Az összes koron át.
[Chorus]
Féltél, hát itt vagyok!
Eljöttem, rossz napot!
Ha látni akarsz csak arra kérlek,
Nézz a tükörbe, én benned élek.
De egy apró kis tévedés,
Földre ömlik a véred és
Ha úgy érzed, minden könnyebb,
Lehull egy fekete könnycsepp.
[Verse5]
Sírni és maradni, vagy
Menekülni innen,
Magához hív: - Gyere, gyere még!
És vérben ázik minden.
[Verse6]
Elmém mélybe húzott,
Mégis lebegtem,
Evés után öltem,
Éhes lehettem.
[Verse7]
Nem vagyok a kezdet,
De én leszek a vég,
Utolsó álmod aztán,
Legyen nagyon szép.
[Verse8]
Mert porrá válik az,
Kinek csókot adtam,
Tűzben égett el,
Ha arcát simogattam.
[Chorus]
Féltél, hát itt vagyok!
Eljöttem, rossz napot!
Ha látni akarsz csak arra kérlek,
Nézz a tükörbe, én benned élek.
De egy apró kis tévedés,
Földre ömlik a véred és
Ha úgy érzed, minden könnyebb,
Lehull egy fekete könnycsepp.