[intro] [verse1] ködben nyúlik el a reggel, a fény játszik a levelekkel hull a lomb, aranyba öltve, halottként zuhan a földre [verse2] kúszik a nap az égre, ködtakaró vár a szélre tél nesze halk és óvatos, a hajnal ujja már fagyos [refrén] az Ősz ruhája, színekben pompázik, de a ruha mögött már a halál vadászik Tort ül az idő, hosszú csendes ünnepély, A földön az elmúlás mindent lecserél. [verse 3] Színes levelek hullanak mint a könnyek, de a fák mélyén már a végzet gyökerez. A csalfa őszt azért látod szépnek mert arany színeivel elrabolja a szíved [verse4] minden gyönyörű színnel, csalfa levéllel ködtáncos, tarka ruhás őszi réttel már cinkosan a közelgő halál üzen a temetést enyhítve, mindenkiben [outro]