Néha túlgondolunk dolgokat, Ebbe a szívünk belefáradhat. Többet adunk mint kapunk, Ez a mi kemény harcunk. Néha fáj a szív s megszakad, Az élet meg előtte elhalad. Nem szól a szánk, Hisz minek már. Keserűség ég a lélekben, Hogy marad a szív életben. Nincs az a láng mi lobogjon, Már csak a sötétben dobogjon? Mit kell még mondjon szánk, Hogy végre felfoghatnád. Nem érzi a szív hogy szereted, Csak a szavakat vereted. Tényleg így kell hogy el múljon? Hogy a napunk kialudjon? Nem értelek szív én téged, Miért miért kaptalak téged.