Édesanyám, te vagy a fény
Egy gyermek vallomása az édesanyjához
1. versszak
Te voltál az első szó, az első ölelés,
Melletted nem fájt annyira a félelem.
Mikor az élet néha földre kényszerített,
Te voltál az, aki újra felemelt.
Hány éjszakát virrasztottál mellettem,
Hány könnycseppet rejtettél el csendben.
Sose kérdezted, mit kapsz majd cserébe,
Csak szerettél engem teljes szíveddel.
Refrén
Édesanyám, te vagy a fény az éjszakában,
A legszebb dallam minden imámban.
Ha sír a lelkem, te meghallod a csendben,
Te vagy az, aki mindig hisz bennem.
Édesanyám, ha újra születnék,
A világ minden útján téged keresnélek.
Nem kell nekem se kincs, se gazdagság,
Csak maradj nekem örökké, édesanyám!
2. versszak
Talán nem mondtam, mennyire hálás vagyok,
Hogy miattam annyi álmodról lemondtál.
A két kezedben ott van minden történet,
A sok nehéz év, és minden szeretet.
Ha visszaforgathatnám az idő kerekét,
Újra átélném veled gyermekkorom minden percét.
Mert bár felnőttem, bármerre járhatok,
A te gyermeked örökké én maradok.
Refrén
Édesanyám, te vagy a fény az éjszakában,
A legszebb dallam minden imámban.
Ha sír a lelkem, te meghallod a csendben,
Te vagy az, aki mindig hisz bennem.
Édesanyám, ha újra születnék,
A világ minden útján téged keresnélek.
Nem kell nekem se kincs, se gazdagság,
Csak maradj nekem örökké, édesanyám!
És ha egyszer majd elfárad a két kezed,
Én fogom majd úgy, ahogy te fogtad az enyémet.
Most rajtam a sor, hogy vigyázzak rád,
Hogy visszaadjam mindazt, amit adtál.
Édesanyám, köszönöm az életet,
Köszönöm minden egyes könnyedet.
Ha az egész világot nekem adnák,
Én akkor is csak téged választanálak!
Mert nincs nagyobb kincs, nincs nagyobb csoda,
Mint mikor gyermekedet átöleli az anyja.
És amíg dobog a szívem, egy dolgot kíván:
Legyél boldog, drága Édesanyám!
Szeretlek, anya…
Talán ezt nem mondtam elégszer.
De te vagy az én legnagyobb ajándékom.
Édesanyám, te vagy a fény Egy gyermek vallomása az édesanyjához 1. versszak Te voltál az első szó, az első ölelés, Melletted nem fájt annyira a félelem. Mikor az élet néha földre kényszerített, Te voltál az, aki újra felemelt. Hány éjszakát virrasztottál mellettem, Hány könnycseppet rejtettél el csendben. Sose kérdezted, mit kapsz majd cserébe, Csak szerettél engem teljes szíveddel. Refrén Édesanyám, te vagy a fény az éjszakában, A legszebb dallam minden imámban. Ha sír a lelkem, te meghallod a csendben, Te vagy az, aki mindig hisz bennem. Édesanyám, ha újra születnék, A világ minden útján téged keresnélek. Nem kell nekem se kincs, se gazdagság, Csak maradj nekem örökké, édesanyám! 2. versszak Talán nem mondtam, mennyire hálás vagyok, Hogy miattam annyi álmodról lemondtál. A két kezedben ott van minden történet, A sok nehéz év, és minden szeretet. Ha visszaforgathatnám az idő kerekét, Újra átélném veled gyermekkorom minden percét. Mert bár felnőttem, bármerre járhatok, A te gyermeked örökké én maradok. Refrén Édesanyám, te vagy a fény az éjszakában, A legszebb dallam minden imámban. Ha sír a lelkem, te meghallod a csendben, Te vagy az, aki mindig hisz bennem. Édesanyám, ha újra születnék, A világ minden útján téged keresnélek. Nem kell nekem se kincs, se gazdagság, Csak maradj nekem örökké, édesanyám! És ha egyszer majd elfárad a két kezed, Én fogom majd úgy, ahogy te fogtad az enyémet. Most rajtam a sor, hogy vigyázzak rád, Hogy visszaadjam mindazt, amit adtál. Édesanyám, köszönöm az életet, Köszönöm minden egyes könnyedet. Ha az egész világot nekem adnák, Én akkor is csak téged választanálak! Mert nincs nagyobb kincs, nincs nagyobb csoda, Mint mikor gyermekedet átöleli az anyja. És amíg dobog a szívem, egy dolgot kíván: Legyél boldog, drága Édesanyám! Szeretlek, anya… Talán ezt nem mondtam elégszer. De te vagy az én legnagyobb ajándékom.