kicsit elázva, hajamra köd, a könnyű álom elköltözött csönd a hang, a gyász egy néma dal szívbe mar
picit másképpen, a bőrre hűl a hajnal az éjszaka felöltözött szűkűl a fény, az árok érdes csókod fémes
pontok a hatalmas semmiben minen marad csak ennyiben nem bízhatsz meg senkiben hová is lettünk ennyien
üreg és üreg, a nyúl üreg szünetjeleket küldenek tömjén, mirha, arany a füstben egy sóhajtás az üzentben
komoly a tét, de dobod a lapot húszonegyre húzol, úgyis halott a víz alatt a sok év gyásza múlt csontvázát szél dobálja
kicsit elázva, hajamra köd, a könnyű álom elköltözött csönd a hang, a gyász egy néma dal szívbe mar picit másképpen, a bőrre hűl a hajnal az éjszaka felöltözött szűkűl a fény, az árok érdes csókod fémes pontok a hatalmas semmiben minen marad csak ennyiben nem bízhatsz meg senkiben hová is lettünk ennyien üreg és üreg, a nyúl üreg szünetjeleket küldenek tömjén, mirha, arany a füstben egy sóhajtás az üzentben komoly a tét, de dobod a lapot húszonegyre húzol, úgyis halott a víz alatt a sok év gyásza múlt csontvázát szél dobálja