Nyoma tüünt a forró nyárnak

Nyoma tűnt a forró nyári napoknak
Hűvös szelek álmukban is csapongnak.
Magányosan didereg az öreg pad
Hiába vár szerelmeket naphossazat.

Csóktól fűtött édes nyári éjjelek
A szívekben el nem múló emlékek.
Kósza szellő vitte őket messzire
Szenvedélyek édes hangját - sebtibe`.

Sápadt a nap, gomolyfelhő takarja,
Durcás szél a fa ágait cibálja.
Élet őszén miért is ne szeretnél,
Csodájában benne élni szeressél.

Míg szívedben a szeretet benne él,
Addig éltetmiindenkit a szép remény.
Elmúlását éppen ezért ne engedd,
Életnek a búját , baját felejtsed.

Falevelek közben csendben hullnak,
Az ágak igy gyorsan lesznek kopaszak.
Ősz elűzte vidám nyarat, hiába,
Nála maradt sok szép álom magányba.

Nézd csak, mily csodálatos az erdő,
Színes,tarka ruhájában ünneplő.
Kacérkodik mosolyával "nagy asszony",
Elringat az aranyfényben az alkony.

Ringat minket régen vágyott álmokba,
Simogató szeretetre vágyódva.