„1000-szer, Júlia”

Reszket a bokor, mert
Madárka szállott rá.
Reszket a lelkem, mert
Eszembe jutottál,
Eszembe jutottál,
Kicsiny kis leányka,
Te a mindenségnek
Legdrágább gyöngye vagy!
Tele van a Duna,
Tán ki is árad még;
Szivemben a szerelem
Kitudja, hol fér még?
Szeretsz-e te engem,
Emlékezetesem?
A multnak emlékét
Hálával nevezed-e meg?
Ha nem szeretsz többé,
Átok nem fog érni;
Isten áldása fog
Fejedre kísérni.
De ha még szeretsz, úgy
Ezeregy üdvösség!
Gyere a keblemre,
Hadd öleljelek meg!