Szokond

Útra keltünk Szatmárból, sok plébánia várta már,Hogy Nagyszokond zöld lankáin ránk találjon a nyár.Szent Ignácnak háza nyitja újra kapuját,Csoportvezetők mosolya kíséri a hét futását.Hétfőtől péntekig tart a csoda, mit együtt élünk meg,Itt nincsenek idegenek, csak testvéri szívek.(Refrén)Ó, Szokond, te drága hely, a béke szigete,A Szatmári Egyházmegyének dobbanó szíve!Itt otthonra talál minden kereső gyerek,Egy szívvel és egy lélekkel zengjük az éneket!(2. Versszak)Kezdődik a nagy játék, a fűben fut a csapat,A kézműves asztalnál a jókedv megmarad.De a legszebb perc mégis, mikor leülünk a körben,Kiscsoportban figyelünk egymásra örömben.Kapcsolatunk Jézussal és egymással is mélyül,Ez a barátság Szokondon egy életre felépül.(Refrén)Ó, Szokond, te drága hely, a béke szigete,A Szatmári Egyházmegyének dobbanó szíve!Itt otthonra talál minden kereső gyerek,Egy szívvel és egy lélekkel zengjük az éneket!(Bridge - Lassú, elmélyült, imádságos rész)Péntek este fellobban a nagy tábortűz lángja,Szikrák szállnak fel az égre, fel a csillagokba.Majd elcsendesül a tábor, s a kápolna fényében,Letérdelünk az Úr előtt a szentségi imádás csendjében.Köszönjük az imát, a kegyelmet és az áldást,Hogy Szokond földjén átéltük a legszebb találkozást.(Refrén - Újra pörgősen, tapsolva)Ó, Szokond, te drága hely, a béke szigete,A Szatmári Egyházmegyének dobbanó szíve!Itt otthonra talál minden kereső gyerek,Egy szívvel és egy lélekkel zengjük az éneket!(Outro/Befejezés)Véget ér a péntek, de a szívünk hazavár,Szokond, jövőre veled ugyanitt, ha eljön a nyár!