Új kezdet
v4
@Urban Fot
Új kezdet
v4
@Urban Fot
كلمات
Már rólunk szól
[1. versszak – Az első találkozás]
Ott álltam és vártam, kezemben a tábla,
egy név volt ráírva, csak neked, csak mára.
De mikor megláttál, már tudtad, ki vagyok,
„Megjött a Maci” – és rám mosolyogtál ott.
Három szál virágot szorított a kezem,
és furcsa volt, hogy nem izgultam idegenként veled.
Mintha ismertük volna egymást valahonnan rég,
pedig csak akkor kezdődött el a mi mesénk.
[Pre-refrén]
Nem kellett hozzá nagy pillanat,
csak ahogy rám néztél egy perc alatt.
És valahogy már akkor éreztem én,
hogy lesz még folytatás, te meg én.
[Refrén]
Mert most már rólunk szól,
minden holnap, minden szó.
Egy új történet vár reánk,
amit ketten írunk tovább.
És bár nem tudjuk, merre visz,
én már várom, ami itt közelít.
Fogd a kezem, csak ennyi kell,
a jövőnk most kezdődik el.
[2. versszak – Hajó]
Aztán egy vacsora, alattunk a folyó,
fények úsztak rajta, ringott velünk a hajó.
Beszéltünk mindenről, közben néztelek,
és egyre természetesebb lett, hogy ott vagyok veled.
Nem kellett sietni, nem számított az idő,
csak te voltál ott és az a közös jövő,
amiről még talán csak csendben álmodunk,
de minden találkozással közelebb jutunk.
[Refrén]
Mert most már rólunk szól,
minden holnap, minden szó.
Egy új történet vár reánk,
amit ketten írunk tovább.
És bár nem tudjuk, merre visz,
én már várom, ami itt közelít.
Fogd a kezem, csak ennyi kell,
a jövőnk most kezdődik el.
[3. versszak – IKEA]
És ki gondolta volna, hogy ilyen is lehet,
egy IKEA bútor mellett nevetni veled.
Egy csavar erre, az a polc meg oda,
és persze a végén marad még egy darab csavar.
Te nézed a rajzot, én mondom: „bízd csak rám”,
aztán öt perc múlva fordítjuk az egészet talán.
De pont ettől szép, pont ezt szeretem,
hogy a legegyszerűbb nap is más lesz veled.
[Bridge – A közelgő hétvége]
És már számolom, mennyi van még,
hogy újra mellettem legyél.
Jön a hétvége, és bármit hozzon,
csak legyen időnk egymásra nagyon.
Nem kell nagy terv, nem kell más,
egy reggel ketten, egy közös vacsorázás.
Egy ölelés, egy álmos „jó reggelt”,
és hogy ne kelljen sietnünk sehová el.
[Utolsó refrén – nagyobb, érzelmesebb]
Mert most már rólunk szól,
minden holnap, minden szó.
Annyi közös nap vár még reánk,
annyi hely, amit együtt látnánk.
Lesz ezer reggel, ezer éj,
ezer apró közös emlék.
És bár még csak most kezdődött el,
én ezt a jövőt választanám veled.
[Outro]
Egy névtábla…
három szál virág…
egy vacsora a vízen,
és már más lett a világ.
Egy bútor, amin együtt nevettünk,
egy hétvége, amit már nagyon várunk.
És ha megkérdezik, merre tovább…
csak rád nézek:
amerre mi ketten járunk.
Mert ami most jön,
már nem rólam,
és nem rólad szól…
hanem rólunk.
[1. versszak – Az első találkozás]
Ott álltam és vártam, kezemben a tábla,
egy név volt ráírva, csak neked, csak mára.
De mikor megláttál, már tudtad, ki vagyok,
„Megjött a Maci” – és rám mosolyogtál ott.
Három szál virágot szorított a kezem,
és furcsa volt, hogy nem izgultam idegenként veled.
Mintha ismertük volna egymást valahonnan rég,
pedig csak akkor kezdődött el a mi mesénk.
[Pre-refrén]
Nem kellett hozzá nagy pillanat,
csak ahogy rám néztél egy perc alatt.
És valahogy már akkor éreztem én,
hogy lesz még folytatás, te meg én.
[Refrén]
Mert most már rólunk szól,
minden holnap, minden szó.
Egy új történet vár reánk,
amit ketten írunk tovább.
És bár nem tudjuk, merre visz,
én már várom, ami itt közelít.
Fogd a kezem, csak ennyi kell,
a jövőnk most kezdődik el.
[2. versszak – Hajó]
Aztán egy vacsora, alattunk a folyó,
fények úsztak rajta, ringott velünk a hajó.
Beszéltünk mindenről, közben néztelek,
és egyre természetesebb lett, hogy ott vagyok veled.
Nem kellett sietni, nem számított az idő,
csak te voltál ott és az a közös jövő,
amiről még talán csak csendben álmodunk,
de minden találkozással közelebb jutunk.
[Refrén]
Mert most már rólunk szól,
minden holnap, minden szó.
Egy új történet vár reánk,
amit ketten írunk tovább.
És bár nem tudjuk, merre visz,
én már várom, ami itt közelít.
Fogd a kezem, csak ennyi kell,
a jövőnk most kezdődik el.
[3. versszak – IKEA]
És ki gondolta volna, hogy ilyen is lehet,
egy IKEA bútor mellett nevetni veled.
Egy csavar erre, az a polc meg oda,
és persze a végén marad még egy darab csavar.
Te nézed a rajzot, én mondom: „bízd csak rám”,
aztán öt perc múlva fordítjuk az egészet talán.
De pont ettől szép, pont ezt szeretem,
hogy a legegyszerűbb nap is más lesz veled.
[Bridge – A közelgő hétvége]
És már számolom, mennyi van még,
hogy újra mellettem legyél.
Jön a hétvége, és bármit hozzon,
csak legyen időnk egymásra nagyon.
Nem kell nagy terv, nem kell más,
egy reggel ketten, egy közös vacsorázás.
Egy ölelés, egy álmos „jó reggelt”,
és hogy ne kelljen sietnünk sehová el.
[Utolsó refrén – nagyobb, érzelmesebb]
Mert most már rólunk szól,
minden holnap, minden szó.
Annyi közös nap vár még reánk,
annyi hely, amit együtt látnánk.
Lesz ezer reggel, ezer éj,
ezer apró közös emlék.
És bár még csak most kezdődött el,
én ezt a jövőt választanám veled.
[Outro]
Egy névtábla…
három szál virág…
egy vacsora a vízen,
és már más lett a világ.
Egy bútor, amin együtt nevettünk,
egy hétvége, amit már nagyon várunk.
És ha megkérdezik, merre tovább…
csak rád nézek:
amerre mi ketten járunk.
Mert ami most jön,
már nem rólam,
és nem rólad szól…
hanem rólunk.
النمط من الموسيقى
Pop rap
