Mark

Reggel pirkad, csörög az óra,
Márk indulna, vár a móka.
Két órányi út a hivatal felé,
ha a vonat azt nem mondja, ELÉG!

Nem viccelek, ez lerobban, az meg késik,
Csehszlovák vas füstje száll az égig.
Hívhatok én bárkit hogyha késik,
Hiányom a zsaruba majd utólag brvésik

Nagy nehezen végre beér,
a főnök már az ajtóba kér:
Az a három óra késésed, komám
Jobb ha letöltöd és bejössz holnap korán.

Márk csak bólint zsebre teszi kezét,
Nem oltja más arcán tenyere viszketését.
Előbb a bögre, aztán a gép,
Kávé nélkül egy tapottat sem lép.

Leül a monitor elé komoran,
nézi, ki lesz a következő srtóman.
Aki nem érti a meghívó sorát,
hamar megismeri Márk orgánumát.

Dél körül irány a fogászat,
munkaidőben ez el nem maradhat.
Hiába minden vicc és báj,
a doktornő szíve már másra vár.

Márk vállat von, nincs mit tenni,
a sorsot néha nem lehet megnyerni.
Visszaér, előkerül az NBER Energy,
Nessalit ne igyál te singisz kis geci.

A nap végén már máshol jár az ész,
egy tanyáról álmodik, ahol csendneb élsz.
Távol a zajtól, emberektől messze,
ahol a békét senki sem kergeti el este.

És ha már álom, legyen teljes a kép,
keres egy autót is, komoly a szándék.
Az xc 90 maga a fekete spárduc,
sötét, elegáns, méltó Márkhoz.

Így telik egy átlagos munkanap nála,
késés, kávé, bilincs és a hivatal világa.
Másnap hajnalban újra áll a peron mellett,
a fasza kivan, megint fél négykor kor kelhet.