AZ EST VARÁZS-SANZON

Aludni tér a Nap, a fény királya,
Sötétet lehel az est, és álmokat terem,
Az égi messzeségben, kék lepelben,
Fényeket gyújt a csillagok világa.

Mesél nekem a csendes éjszaka,
Csillagokat nézem felhők mögött,
Halkan dúdolt a csend a fák között,
Mámort kevert az esti dallama.

Langyos szellő bujkál a fák között,
Majd megpihen a gyenge ágakon,
Tovább repül a szellő szárnyakon,
Nyugalmat lel, mit álmos éj szövött.

Az égen ezernyi csillag ragyog,
Emléket ébreszt az esti fényben,
Idő sodorta messze sorsot, s éltet,
Hol kerestük a közös csillagot.

Ámulom, nézem fénylő csillagom,
A csillagösvényt a végtelenben,
Bennem él a tánc örök emléke,
Ölelni szeretném drága csillagom.

Ámulom, nézem fénylő csillagom,
A csillagösvényt a végtelenben,
Bennem él a tánc örök emléke,
Ölelni szeretném drága csillagom.