**Verse 1** Nyomom a gázt, pihen a fék, forog a tíz kerék Éjben a város mögöttem már csak halvány kép Zúg alattam az aszfalt, mint egy végtelen zenégép A szél a fülembe súgja: „Úton lenni mindig szép”
Reflektorban por és füst, a múlt csak visszanéz Az útlevél a szívem, minden tábla velem beszél Nem állít meg most semmi, bennem dobban a gép Nem félek a kanyartól, ez az életem – ennyi elég
**Refrén** Nyomom a gázt, pihen a fék, forog a tíz kerék A határvonalak között én vagyok a köztes tér Nyomom a gázt, nem nézek hátra, jöhet bármi még Az éjjel utat ad, a nappal majd megért Nyomom a gázt, forog a tíz kerék, pihen a fék