كلمات
Hat óra van, az óra kegyetlen módon csörög,
A fejemben egy egész seregnyi törpe dörög.
Tegnap este megint elszaladt velünk a szekér,
Most meg a reggel olyan, mint egy rossz bérlemény.
Németország, precizitás? Itt mindenki siet,
De az én testem most egy liter kávéért eped.
Alig látok ki a fejemből, a világ csak egy folt,
Bárcsak a tegnapi „még egy sör” ne is lett volna volt!
(Refrén)
Reggel hatkor a szoba olyan, mint egy csatatér,
A felkelés nálunk felér egy vallatással, felér!
Én vagyok a palizer, te meg a nyammogó rém,
De a végén miénk lesz a város, ez nem is vélemény!
(2. Verszak)
Odanézek a szomszéd ágyra, s elakad a szavam,
A szobatársam teste, mint a láva, úgy van.
Folyik le az ágy szélén, mint a lejárt kocsonya,
A látványtól elmegy az ember minden bizalma.
Egész éjjel horkolt, mint egy elromlott traktor,
A szája meg tátog, mint a száraz föld a Hortobágyon akkor.
Nyammog a levegőn, mint aki épp homokot rág,
Kiszáradt ott minden, nincs benne semmi vígság.
(3. Verszak)
S megszólal a művész, az első szava már vád:
„Minden a te hibád!” – süvölti át a szobát.
Én meg csak nézek, mint egy záptojás-tükörtojás,
A szemem sárgája kifolyt, ez nem holmi ámítás.
Úgy festek reggel, mint egy lejárt szavatosságú párizsi,
Akit a sors akart a szemetesbe belehajítani.
De nincs megállás, a meló vár, a kávé meg lefőtt,
Összekaparjuk magunkat, mielőtt elmegy az időnk!
(Bridge)
De jön a varázslat: fogkrém, fésű és a kölni,
A reggeli zombi-módot kezdjük végre megölni.
Eltűnik a palizer-arc, kisimul a horkoló,
Beindul a gépezet, mint egy jól kent motorló!
(4. Verszak)
Kilépünk az ajtón, s megáll a levegő a házban,
Nem látsz rajtunk hibát még a legerősebb lázban sem.
Befésülve, beillatosítva, feszül rajtunk a gúnya,
A szomszéd néni is csak a szemét dörzsölve bámulja.
Úgy festünk ott ketten, mint a híres bonni és klájd,
Bár a mi bűnünk csak annyi, hogy a reggel kicsit fáj.
Vár ránk a nap, s bár a startunk elég gyenge volt,
Mi vagyunk az urak, s a tegnapi „balhénk” már csak folt!
(Outro)
(Lassan halkulva)
Bonnie és Clyde... a német pirkadatban...
De holnap reggel megint... folysz le az ágyról, hallod?
(Nevetés, ajtócsapódás)