Európa közepében él egy éldott nép

Európa közepében él egy áldott nép. Messze földről vándoroltunk annak idején. Elkísért az úton a vén turulmadár. Fejünk felett suttogva keress új hazát.

Vándorutuk hosszú volt, múló időn át. Csodaszarvas vezetett a Kárpátokon át. Lebegtette zászlónkat, az enyhe fáradt szél. Kerestük az új hazát, hol élni volna szép.

Átkelve a hágón, hegyen - völgyön át. Csodaszarvas vezetett egyre csak tovább.
Erdők, folyók, rétek, csurgó patakok. Nekünk terem, árad, áldott magyarok.

Megszenvedte az utat az áldott magyar nép. Talált egy szép hazát, Európa kellős közepén.
Miénk e föld, miénk e táj a bővizű folyók. Megkapunk e földön minden szépet, jót. Minden szépet, jót.


Vándorutuk hosszú volt, múló időn át. Csodaszarvas vezetett a Kárpátokon át. Lebegtette zászlónkat, az enyhe fáradt szél. Kerestük az új hazát, hol élni volna szép.

Átkelve a hágón, hegyen - völgyön át. Csodaszarvas vezetett egyre csak tovább.
Erdők, folyók, rétek, csurgó patakok. Nekünk terem, árad, áldott magyarok.

Megszenvedte az utat az áldott magyar nép. Talált egy szép hazát, Európa kellős közepén.
Miénk e föld, miénk e táj a bővizű folyók. Megkapunk e földön minden szépet, jót. Minden szépet, jót. Minden szépet, jót.

Miénk e föld, miénk e táj a bővizű folyók. Megkapunk e földön minden szépet, jót. Minden szépet, jót. Minden szépet, jót.