Apa

(Intro)
10 év… és még mindig itt vagy a fejemben…
(Verze 1)
10 éve föld alatt, veled ment minden,
szétesett a világ, darabokra bennem.
Kérdezem: miért kellett? miért pont így, apa?
miért volt fontosabb minden szar, mint a család maga?
Benzin, festék, rongy – ezt szívtad naponta,
gyerekként néztem, de nem értettem soha.
Most ha megérzem, a gyomrom kifordul,
az az élet, amit éltél, bennem visszafordul.
Miért nem néztél ránk? miért nem láttál minket?
miért választottad inkább azt a mocskos függőséget?
Tolószék lett a vége, de már rég elvesztél,
nem aznap haltál meg, hanem mikor kiestél.
(Refrén)
Hol vagy most, apa? mondd meg, hol keresselek?
Mintha nem is lettél volna, csak egy seb bennem.
Nem tudom, milyen az, mikor egy apa ott van,
csak a hiány maradt, meg a csend a szobákban.
Büszke lennél rám? vagy ugyanazt látod?
egy srácot, aki majdnem ugyanarra ráállt?
De én nem leszek te — ezt most kimondom:
megtöröm a láncot, és végre kiszállok.
(Verze 2)
Mindenkinek volt apja, körülöttem legalább,
én meg anya meg a húgom — ennyi volt a világ.
A húgom azt se tudja, ki voltál valaha,
egy név vagy csak, nem egy igazi apa.
Anya egyre gyengébb, egyre több a fájdalom,
kérdezem néha: hol vagy? de nincs válaszom.
Mintha nem is léteztél volna soha igazán,
csak egy árnyék, ami itt maradt utánad.
És bennem hagytad azt a rohadt üzenetet:
hogy semmi se jó, és minden széteshet.
Beégett a fejembe, ott maradt mélyen,
mintha a hibáidat hordoznám én is szépen.
(Refrén)
Hol vagy most, apa? mondd meg, hol keresselek?
Mintha nem is lettél volna, csak egy seb bennem.
Nem tudom, milyen az, mikor egy apa ott van,
csak a hiány maradt, meg a csend a szobákban.
Büszke lennél rám? vagy ugyanazt látod?
egy srácot, aki majdnem ugyanarra ráállt?
De én nem leszek te — ezt most kimondom:
megtöröm a láncot, és végre kiszállok.
(Verze 3 / csúcspont)
15 voltam, mikor elindultam lefelé,
ittam, szívtam mindent, mentem egyenesen feléd.
Ugyanaz az út, ugyanaz a mélység,
majdnem elvesztem — majdnem kész vég.
De megálltam, hallod? nem lettem ugyanaz,
nem viszem tovább azt, ami benned volt igaz.
Én a családomért élek, nem magam ellen,
nem hagyom, hogy a múltam végleg elnyeljen.
20 éves lettem — itt állok még mindig,
nem törtem össze teljesen, még ha fáj is mindez.
Lehet nem voltál ott, lehet nem is számít,
de én más leszek — és ez az, ami számít.
(Outro)
Túl kell lépnem rajtad…
elengedlek… mert muszáj…
Szia apa.