Egy gondolat

Egy gondolat, mi megfogant
Milliónyi fejben,
Hogy miért is topogunk mindig csak egyhelyben.
Egy gondolat, egy érzelem, s milliónyi szív
Együtt látja, együtt hallja, ha a szabadság hív.
S honnan jöttél, mindegy,
A cél s az út közös,
A jövőnk a tét, bár a nap lassan kel,
S az erdő még ködös:

Refrén: Ha hiszel s bátor vagy,
Úgy eléred a következő állomást.
Építsük újra tégláról téglára hazánk,
Ez a miénk, ez vár ma itt reánk.

De felszárítja ezernyi lélek melege,
Mert egyszerre lett a rabságból egy népnek mára elege.
​Halld a kiáltást, halld a morajt,
A hívó hang elnyomja most a zajt!
Jöjjetek ezrek, milliók, itt a helyetek,
S ne dugjátok félve homokba a fejetek.
Halljátok az idők szavát, mint dübörög,
Még ha az ellened háborút s vért is hörög.
Te magad vagy az erő s a béke,
Legyen az elnyomásnak most rögtön vége!
​S ha megtetted, amit ma meg kell tenni,
Fogod fejed újra felemelni.
Légy a változás s az erő maga,
Ne félj, így szólít meg most a haza!
Öleld meg magyar testvéredet,
S dobd el minden félelmedet!
Dübörögjön ezer motor,
Ki itt vagy velünk, nem vagy botor!
Előre nézz, az út a cél,
S legyen lelki kardod éles acél!
​Ez hozza el most a változást:

Refrén: Ha hiszel s bátor vagy,
Úgy eléred a következő állomást.
Építsük újra tégláról téglára hazánk,
Ez a miénk, ez vár ma itt reánk.

​Epilógus:
S ha elül a zaj, s a motor is pihenni tér,
Tudd, hogy a tiszta szándék mindennél többet ér.
Indulj el békével, érj haza rendben,
Hogy ott lehess holnap minden küzdelemben.
​