Phasmophobia

Kristóf lép be, nyikordul az ajtó,
Hideg szél súgja: „nem vagy itt már jó…”
Lámpa remeg, a falak figyelnek,
Árnyak között titkok élednek.

(Pre-refrén)
Szívverés gyorsul, halk a szó,
Valaki itt van… de nem látod.

(Refrén)
Phasmophobia, félelem jár,
Kristóf futna, de visszatart a ház.
Suttogások hívják nevét,
A sötét tudja minden lépését.

(2. vers)
Hideg a levegő, elfogy a fény,
Egy árny közelít… már nincs remény.
Rádió recseg, hangja torz,
„Fordulj vissza!” – de már késő most.

(Pre-refrén)
Ajtók csapódnak, zárva mind,
Valami játszik… és nyerni készül itt.

(Refrén)
Phasmophobia, félelem jár,
Kristóf futna, de visszatart a ház.
Suttogások hívják nevét,
A sötét tudja minden lépését.

(Bridge)
Lépések mögötte… egyre közelebb,
Nem lát semmit, mégis követ.
Utolsó szó egy halk imádság,
A csend válaszol… nincs tovább.

(Refrén – lassabban)
Phasmophobia, vége már,
Kristóf eltűnt, elnyelte a ház…
Suttogások őrzik nevét,
Most már ő is része az éjnek rég…