Hűtlenkedő

Minden este ugyanaz, a telefonja pittyen,
Látom a szemében, hogy már nincsen itten,
Azt mondta túlóra, de a rúzsa elvan kenve,
Egy idegen illat, bűzlik belőle.
Kapott tőlem mindent, a lelkem volt a zálog,
Most meg nézem, ahogy összeomlik a váram.
A hűség nála, csak egy szó volt a szótárában,
Míg én a jövőnket építettem, ő mással kúrt az ágyban.
Emlékszel a tavaszra? Azt mondtad örökké tart,
Most meg a bűntudatod, csendben széjjel mar,
Látom a híváslistád, csupa ismeretlen név,
A szívem egy jégcsap, nem éget már a hév.
Mész a tűzbe tíz másodperces mámorért cserébe?
Nézz a tükörbe, mi maradt az ígéretedből végre?
Nem kell a duma, a "sajnálom" már kevés,
A hátamban állt a kés és te fogtad a nyelét.