A parkban álltál

A parkban álltál és rám vártál,
Egész nap az eszembe jártál.
Integettél, terád néztem,
Csak egy dologtól féltem.
Mi lesz hogyha hazaküldesz,
Nem beszélsz velem.
És a gesztenyefa tövében ,
Többé nem fogod kezem.
Szívem furán dobbant,
Szemem tüze feléd robbant.
De te odajöttél és azt mondtad nekem,
Édesem,örökké tiéd a szívem.
A nyugalom öntötte el arcomat,
Sikerrel vívtam meg harcomat.
A jutalom te magad lettél,
És a világ legboldogabb emberévé tettél.
Hangod azóta is átjárja lelkemet,
Megkaptad tőlem örökre testemet.