8 nappal később

8 pappal később

Azt akarom majd nem ha leszek
Érjek el ezekkel a sorokkal ezreket
Tudják meg mind a legenda igaz
A telkemen mit vettem, virít a gaz
Nem voltam jó s rossz, csak ember
Aki végre valahára egy gödörben hever

Nem voltam én kapzsi, irigy, szemét
Bár, pár embernek lecsuktam volna szemét
Örökre, igazságtalanságot nem tűrve
Haragudtam Istenre sokszor, mert megvert
Ezekkel a fejemben rakok nyakamra hevedert

Óh, tedd meg végre könyörögve kérlek
Csak rúgd ki alólam azt redvás széket
Szabadulni akarok ebből a világból
Tanultam már eleget a hibákból
Istenem te vagy ki most is viháncol

A kölyködbe vernék sok ezernyi szöget
Kacagnék alatta állva miközben öntözget
Zuhanyoznék vérében pucéran állva előtte
Vizelet csordogálna a fán innék belőle
Istenem, kacagj nyomoromon nagy teremtő
Akkor is, ha kéjes sóhajokkal teli a temető

Olvassátok soraimat, mondjátok fel tanaráitoknak
Keressetek meg lent vagyok ahova kitaszítottak
Zengjétek a kibaszott nevem üvöltsétek az ég felé
Óh istenem nem nyugszom egyszer előttem térdelsz még
Vissza jövök a sötétből, föl mászom, nem érdekel
A kölyköd lenyalom a keresztről már itt térdepel
Kidöntöm az artista nélküli, lángoló keresztet
Itt vagyok én kit gazdátok a világra eresztett.

Újra itt. Hosszú évek után...
És csak azért is maradok bocs attól ki utál!