كلمات
Ébred a fejem, mint egy túlterhelt gép,
Neuronok ordítanak: „hé, már megint hétfő még!”
Akciós potenciál, végigcsap az agyon,
Egy rossz gondolat, és már szétrobban a frontvonalon.
Szinapszis szikrázik, nincs több kontroll,
Egy inger elég, és elszáll a gondolkodásom!
Ez az idegrendszer, baby, nem áll le soha,
Elektromos káosz a fejemben, la-la-la!
Inger jön, válasz megy, nincs pausa, nincs stop,
Reflexből élek, míg szét nem ég az agyam ott!
A gerincemen fut le minden rossz hír,
Egy érintés, és a testem már reagál, mint egy gép.
Szimpatikus pánik, paraszimpatikus chill,
De mikor nyugszom le végre? Ja… majd április.
Fehérállomány, szürke zűrzavar,
Az agykéreg ordít: „EZ TÚL SOK MOST MÁR!”
Ez az idegrendszer, baby, nem áll le soha,
Elektromos káosz a fejemben, la-la-la!
Inger jön, válasz megy, nincs pausa, nincs stop,
Reflexből élek, míg szét nem ég az agyam ott!
Dopamin hiány, szerotonin harc,
Egy érzelem fel, a másik lent marad.
Memória betölt, trauma lefagy,
CTRL+ALT+DEL kéne, de nincs ilyen parancs!
Tüzelnek a sejtek, nincs menekvés,
Az idegpályákon száguld a feszültség!
Ez az idegrendszer, ez vagyok én,
Egy biológiai punk-rock rendszer, kész!
Ha túl sok az inger, én akkor is megyek tovább,
Mert az agyam hangosabb, mint egy torzított gitár!