fájdalom

Intro (lassú, sötét beat)

Yeah…
Ez az én történetem…
Senki nem kérdezett, én csak éltem, túléltem…

Verze 1

Anyám eldobott, még mielőtt láttam volna a világot,
3 évig intézet, ahol a csend beszélt helyettem.
Játszótér helyett fehér falak,
egy mosoly ritka, de a fájdalom mindig áll.

Évek múltak, ADHD, a fejemben vihar,
senki nem értette, hogy miért vagyok más, miért hangos a világ.
Bezárva Budán, kórház falai közt,
szívem kiabált, de senki nem hallotta, hogy hol vagyok.

Refrén

Árva évek, de én túléltem,
minden seb, minden könny, ami rám szakadt, tanított engem.
Árva évek, de nem törtem meg,
mert aki feláll, az végül erősebb lesz, akárhányszor esik el.

Verze 2

Szerelmi csalódások sorban,
minden „szeretlek” csak újabb vágás a szívben.
Próbáltam hinni, próbáltam adni,
de a múltam árnyéka mindig visszahúz, nem enged.

Megtanultam, hogy a bizalom drága,
és minden hazug szó egy újabb seb a szívemben, fájdalmas ára.
De még mindig itt vagyok, és mondom el az igazat,
minden szó, minden sor egy darab a túlélő csomag.

Refrén

Árva évek, de én túléltem,
minden seb, minden könny, ami rám szakadt, tanított engem.
Árva évek, de nem törtem meg,
mert aki feláll, az végül erősebb lesz, akárhányszor esik le.

Verze 3 (erősebb, motivációs)

Most már látom, minden fájdalom érték,
a múltam láncai kovácsoltak belőlem erőt, nem csak veszélyt.
Nem számít, ki dobott el, ki hagyott ott,
mert most én döntöm el, merre visz az utam, nem mások.

ADHD, kórház, árva évek… mind itt van,
de minden nehézség egy lépcső, nem csak súly a vállamon.
Szerelmi csalódások? Tanulok belőlük, nem sírok,
most már tudom, hogy a saját történetem írom, nem mások.

Outro (lassú, melankolikus beat)

Árva évek… igen, ott volt a fájdalom…
de most már a hangom az erőm, és minden rím a túlélésem.
Ez az én történetem, nem hagyom eltemetni,
mert aki él, az végül megtalálja a saját fényét.