Király az, aki önmaga

1. verze
Az utcák fénye rám szakad megint,
Súly van a vállamon, de nem roppant szét.
Sokan kérdik, mi hajt még tovább,
De a csend most többet mond bármi szónál.
Sebek alatt izzik a régi tűz,
A szívem dobban, nem alkuszik, űz.
Ha kérdezed, mi az igazság,
Csak ennyit mondok: vár még a világ.

Refrén
Állok egyedül, de nem félek már,
A szívem vezet, nem a zaj, nem a kár.
Amit őrzök, az erőm jele,
Király az, aki önmaga fele.

2. verze
Voltak napok, mikor minden dőlt,
A bizalom árnyékként visszanőtt.
Nevettek rajtam, mikor lent voltam,
Most a szemükben kérdés fogan.
Nem minden út arannyal szegélyezett,
De minden lépés erősebbé tett.
A tükörből egy arc néz vissza rám,
Aki tudja már, mi a szabály.

Refrén
Állok egyedül, de nem félek már,
A szívem vezet, nem a zaj, nem a kár.
Amit őrzök, az erőm jele,
Király az, aki önmaga fele.

3. verze
A csendben születnek a nagy tervek,
Ott, ahol a szavak már nem vernek.
Ha kérnéd tőlem a teljes képet,
Most nem athatom fel a mélyét.
Idő kell még, hogy összeálljon,
Ami ma még csak bennem lángol.
Nem titok ez, csak védelem,
A jövőm kulcsa a tenyeremben.

Refrén
Állok egyedül, de nem félek már,
A szívem vezet, nem a zaj, nem a kár.
Amit őrzök, az erőm jele,
Király az, aki önmaga fele.

4. verze
Nem korona csillog a fejemen,
Hanem kitartás minden lélegzetben.
Ha egyszer szólok, annak súlya lesz,
Nem csak hang, hanem üzenet.
A vihar edzett, nem tört meg,
Minden csata egy lépcsőfok lett.
És ha eljön majd a nagy pillanat,
A világ tudni fogja: Király maradt.

Refrén
Állok egyedül, de nem félek már,
A szívem vezet, nem a zaj, nem a kár.
Amit őrzök, az erőm jele,
Király az, aki önmaga felééééééééééééééééééééééééééééééééééé.