Lángok Közt Nőttem

[Verse 1]
Régen pokolban jártam
Most is ott vagyok
Te hazudtál
Megcsaltál
És szívem darabok
Éget a múlt
A fájdalom nem hagy nyugodni
Árnyak között éltem
És még mindig kísérteni

Lángok közt nőttem
Te csak olajat öntöttél
Minden édes szavad mögött újabb kés rejtőzött él
Kértem egy esélyt
Te meg eldobtál
Mint szemetet
Most a csönd is ordít bennem
Minden hang te vagy nekem

[Chorus]
Égett a szívem
Te csak nézted
Hogy omlik rám az egész élet
Mondtad: „szeretsz”
És közben vége
Csak hamu maradt a kezemben végleg

Pokolba zárva
Te voltál a kulcs
Nem jössz vissza
Bennem marad a múlt
Hiába futnék
Nem érlek utol
Mert ahol te voltál
Most is ott pokol

[Verse 2]
Üres a szobám
A falakon a neved ég
Az ágy szélén ülök
Már a tested sincs
Csak a kép
Fülemben a hangod
Ahogy újra esküszöl
És én hiszek mégis
Miközben belül minden összedől

Barátok mondták: „nyisd ki végre a szemed”
De én becsuktam inkább
Hadd maradjon veled
Most nyitva áll
És látom
Mivé lettem
Sebhelyes árnyék
Aki már csak nevet a tetten

[Chorus]
Égett a szívem
Te csak nézted
Hogy omlik rám az egész élet
Mondtad: „szeretsz”
És közben vége
Csak hamu maradt a kezemben végleg

Pokolba zárva
Te voltál a kulcs
Nem jössz vissza
Bennem marad a múlt
Hiába futnék
Nem érlek utol
Mert ahol te voltál
Most is ott pokol

[Bridge]
Mondtad: „majd jobb lesz” – hányszor higgyem el? (hé)
Minden ígéreted új bilincs lett belül el
Most magam mentem ki magam a tűz közül
De a bőrömön a minta örökre ott feszül

[Chorus]
Égett a szívem
Te csak nézted
Hogy omlik rám az egész élet
Mondtad: „szeretsz”
És közben vége
Csak hamu maradt a kezemben végleg

Pokolba zárva
Te voltál a kulcs
Nem jössz vissza
Bennem marad a múlt
Hiába futnék
Nem érlek utol
Mert ahol te voltál
Most is ott pokol