كلمات
Intro
Yeah…
Mindenki eltűnt.
Figyelj.
Verze 1
Amikor mindenki hátat fordított, én nem estem szét,
Csak összeszorítottam a fogam, és mentem még.
Kihasznált arcok, kézfogás = csapda,
A mosoly mögött mérgezett mondatok csattantak.
Elhittem pár szót, hiba volt, tudom,
De a bizalom nálam nem játék, nem kupon.
Minden pofon tanított, nem gyengített, edzett,
Most a múltam a fegyver, amit ellened szegezek.
Nem kértem semmit, csak őszinteséget,
De ti eladtátok azt is, aprópénzért cserébe.
Most ne csodálkozz, ha a tekintetem üres,
Ez nem gyűlölet, haver — ez tapasztalat, értesz?
Pre-Refrén
Futottam előre, mikor húztak vissza,
A csend volt a tanúm, nem voltak tanúk, csak a sírja
A régi énemnek, aki még hitt bennetek,
Ma már csak számolok hibát… nem embereket.
Refrén
Nem törtem meg, csak keményebb lettem,
A világ ellenem volt, hát szembementem.
Elmentek, hazudtak, eladtak könnyen,
Most a nevem súly, amit nem bírsz el csendben.
Az álmaim hajtom, nem érdekel, ki mit mond,
Ha egyedül maradok is, én végigviszem a frontot.
Egyszer bízom csak, ez nem mese, nem próba,
Ha eltöröd az igazságot — kizárva örökre, koma.
Verze 2
Ne mondd, hogy testvér, ha csak érdekből jössz,
Nálam a hűség nem szó, hanem idegrendszer, ösztön.
Egyszer hazudsz, és a kapcsolat halott,
Nincs restart, nincs folytatás, csak lezárt mondat.
Felépítettek a sebek, lebontottak a nevek,
Akikről azt hittem, hogy mellettem lesznek.
Most már tudom: a magány nem átok,
Hanem pajzs, ami megvéd az ilyen barátoktól.
Beszélj csak rólam, ha könnyebb a lelked,
Minden szó, amit dobsz, csak üzemanyag bennem.
Én nem magyarázkodom, nem kérek kegyelmet,
A túlélésem a válasz minden kérdésedre.
Híd
Volt idő, mikor senki nem hallott meg,
Most a hangom vág, mint egy elfojtott fegyver.
A bizalom nálam törvény, nem opció,
Megszeged? Törölve vagy. Ennyi volt. Pont jó.
Refrén
Nem törtem meg, nem hajoltam meg,
Amikor eltemettek élve, én akkor keltem fel.
Még itt vagyok, még mar, még fáj,
De az álmom közelebb van, mint hinnéd már.
Egyszer bízom csak, nincs második esély,
Az igazság a kulcs, a hazugság a vég.
Ha átléped a határt, megszűnsz nekem lenni,
Nem haragból — csak nem foglak többé ismerni.