Egyedül

Verze 1:
Apa nélkül nőttem fel, kérdések a falon,
Miért mindig csend válaszol, ha segítséget hallok?
Gyerekként túl nagy súly volt mindkét vállamon,
Senki nem fogta a kezem, mikor leestem, padlón.

Mások mögött ott álltak, nálam csak az árnyék,
Hideg szobák, hosszú esték, bennem nőtt a hiány még.
Minden lépést egyedül, nem volt B-terv,
Megtanultam hamar, hogy az élet nem fair.

Refrén (fülbemászó):
Egyedül mentem végig az úton, végig az éjen,
Széthullott minden, de mégis állva maradtam én.
Pozitív lennék, de nehéz itt túlélni,
Ez a világ nem tanít meg élni, csak küzdeni.

Verze 2:
A családom darabokra, mint egy törött kép,
Mosoly mögött fájdalom, ez volt az örökség.
Nem volt biztos pont, csak a bizonytalanság,
Mégis menni kellett tovább, nem volt más választás.

Egyedül járom az utam, senki nem tol hátulról,
Ha elesek, magam állok fel, nincs taps a harc után, tudod jól.
Próbálok jó maradni egy rideg világban,
De néha a remény is elfárad bennem halkan.

Refrén:
Egyedül mentem végig az úton, végig az éjen,
Széthullott minden, de mégis állva maradtam én.
Pozitív lennék, de nehéz itt túlélni,
Ez a világ nem tanít meg élni, csak küzdeni.

Bridge / átvezető:
Ha kérdezed, honnan jövök – a csendből,
Ahol túlélni kellett, nem álmodni rendből.
De még itt vagyok, és ez talán elég,
Mert aki mindent elvesztett, az mindent túlél még.

Utolsó refrén:
Egyedül mentem végig az úton, végig az éjen,
Nincs mögöttem senki, de erő van a szívemben.
Bár nehéz ebben a világban bármit túlélni,
Én akkor is megyek tovább, megtanulok élni.