VIRÁG AZ ÚTSZÉLEN

Az élet csodaszép erdejében jártam,
Ahol sok szép ciprust, platánt, cédrust láttam,
Csendben, szerényen a homályban ballagtam,
Vihartól, széltől és esőtől csapzottan.

Én szegény, megtaposott útszéli virág,
Porlepte szirmom és szél szaggatta ruhám,
Félve megbújtam egy csipkebokor alatt,
Hogy a nagy, sudár fák engem ne bántsanak.

Én az öreg kertészt még sohasem láttam,
Azért indultam el, hogy őt megtaláljam.
Felnőttem békésen, vadon és szabadon,
Őseimtől örökölt magyar ugaron.

De itt az élet csodaszép erdejében,
Mint vadvirág, meghajlok csendben, szerényen.
A kiválasztott fák itt erősek, szépek,
Én napmorzsákkal, esőcseppekkel élek.

Beérem azzal, amit ad a Jóisten,
Hálás vagyok akkor is, ha semmim sincsen,
Hisz az élet önmagában is ajándék,
S hol nincs szeretet, megbukik minden szándék.